TEXTILMÁGUS
Lakástextil, függöny, patchwork anyag baráti áron
Czinege László

    

Emlék-ködPiramis - Kívánj igazi ünnepet
 
 
Kristálycsizmába lép az éj,
jégsarkakon kopog,
halk dérrel hinti lábnyomát,
talpán friss hó ropog.

Ilyenkor vágyom messzire,
hol jámbor még a táj,
hol város hangja nem zavar,
a csend magvába zár.

Elindul fáradt képzelet,
s bódultan andalog,
szememben emlék-köd szitál:
 régmúlt karácsonyok.

2007-12-10

***************************************************************************************************************




Mindenszentekéji álom

 
 
Remeg az éjszaka didergő combja,
hullik az akác dércsípte lombja.

A leszálló ködben, mint rakéták,
ég felé törnek a vén borókák.
 
Kert végében az ezüstfenyők
sort állnak, mint kéregetők.
Kavicsos úton bokrok árnya,
mintha köztük apám állna -
átkarolva édesanyám,
fátyolos szemmel néznek reám.
 
Roppan a kő a lábam alatt,
körbe járom a kerti tavat,
megérintem az ócska padot,
ráhelyezek két kavicsot.
 
Az ösvény végén nyúlnak az árnyak
félrehajtom a kínai nádat.
Picinyke tisztás, parányi tér,
vén asztalon egy óra zenél,
csipketerítőn bőr imakönyv - 
gyertyát gyújtok, szememben könny.

 
 
 
 
 
2006-10-26





*******************************************************************************************************************





Nógrádi anziksz

Hajnali homályban monitorba nézek,
képeken simogat naptestű emléked.
Patak hangját hallom, csordogál a Zagyva,
álomdallamokból üledéket hagyva. 

Éjszakai láng; bár elparázslott hamu, 
élményt írt elmémbe Somoskőújfalu. 
Lüktetnek a hegyek, bennem él a távol, 
ringó messzeségben tested hívón táncol.  

Lankás dombok, hegyek alakod formázzák, 
eróziós erők félelmem formálják. 
Lávaként hömpölyög életem talaján, 
s bazalt börtönbe zár - nélküled - a magány.

2007-03-18


*****************************************************************************************


November fogatán


Sárban, vízben gázol a november lova,
mögötte csak zötyög ócska, rossz kocsija.
Ponyva alatt hideg, bakon részeg köd ül,
csípős szélostora csapdos nyakam körül.
 
Összegörnyed testem, megborzong a bőröm,
álomképeimben hosszan elidőzöm:
Hol égnek szemekben forró mohatüzek,
ahol táncolnak, dalolnak vidám szüzek,
 
öregek mesélnek, sziklából bor folyik,
hullámzik a zene hajnaltól - hajnalig.
Ott van az én helyem - andalít az álom,
november fogatán csak pislog világom.
 
 
2006-11-22
 


**********************************************************************************************


          

Visszatérő álmom


  Visszatérő álmom: málló templomtorony
ócska órájaként - önmagam álmodom
augusztusi fényben. Ötven szúró ékkel
testem tengelyében, delet ütök éppen.
 
Izzadt ruhám zsibbadó testemre tapad,
sivatagvárosban ellenségem a Nap.
Múló időm perc-porában fulladozom,
mászva visz előre néhány rozsdás izom.
 
Szememben kvarchomok, torkom kőpor-száraz,
utolsó erőmmel felidézem szádat,  
hullámzó szavaid - hangjuk harangtenger. 
...kattan a szerkezet - időt nyer az Ember?

2007-01-26


*****************************************************